2020. május 6., szerda

Református hittan 05.06.


Az elveszett bárány története      1. osztály
Tankönyv 88-89. oldal, munkafüzet 90-91.oldal
Jézus mindenkivel szóba állt. Mindenkihez szeretettel szólt. Azokkal is, akik rosszak voltak, azokkal is, akik betegek voltak, azokkal is, akiket mások kigúnyoltak, lenéztek. Szóba állt az ügyesekkel, az okosokkal, a híresekkel. Mindenkivel egyformán bánt.
A bajban lévőket különösképpen szerette. Kereste őket, hogy megszabdíthassa. Sokszor olyan embereken segített, akiket mások otthagytak volna.
Megkérdezték egyszer, hogy miért segít a rosszakon is? Válaszul elmondott egy történetet.

Volt egy ember, akinek volt 100 juhocskája. Ez az ember nagyon jó pásztor volt. Egyformán szerette az egész nyájat. Szerette az engedelmes jó bárányokat, de éppen úgy szerette az izgága, engedetleneket is. Minden reggel a megszokott időben elindult a nyáj előtt és kivezette őket egy dús füvel borított rétre, ahol legelhettek és inni is lehetett egy patakból. Azért ő ment elöl, hogy mutassa az utat. Ha akadályt talált az úton, megállt, eltette az útból és nyáj biztonságosan mehetett tovább.
Kiérve a rétre a nyáj nekilátott a harmatos fű legeléséhez. Közben a pásztor nem pihent, hanem éberen őrködött. Nemcsak finom fű és friss víz volt a legelőn, hanem veszély is leselkedett a nyájra.  Elbújva lesben álltak a vadállatok, akiknek bárány husira fájt a foguk. Ezeket botjával kergette el. Délután, amikor minden bárány jóllakott, indulásra készen állva beállt botjával a nyáj elé és elindultak hazafelé. Ahogy a nap lassan nyugovóra tért, ők is hazaértek. A pásztor a karám ajtajához érve egyesével engedte be a bárányokat. Ekkor látta melyik közülük, akinek baja van. Azokat külön vette és ápolgta. Egyúttal minden nap megszámolta őket, megvan-e mindegyik.
Egyik napon aztán hazaérve észrevette, hogy egy báránya hiányzik. Tudta, hogy bajba került. A bárányok egyedül, a nyáj nélkül elpusztulnak. Otthagyta a 99 bárányt és elindult megkeresni az egyetlen elveszettet. Bejárta az egész vidéket és nevén szólongatta elveszett báránykáját. Az sem érdekelte, hogy a sötétben barangolva ő maga is beleeshet valamibe, megsebesülhet. Egyre tudott csak gondolni, mennyire félhet egyedül a báránykája, vajon milyen sérülései lehetnek.  Amikor megtalálta, hazavitte és áthívta a szomszédait, hogy vele együtt örüljenek. Gyertek, örüljünk, mert ez a bárány elveszett, de most megtaláltam. A szomszédok elfogadták a meghívást és vele együtt örültek.

Jézus ezután azt mondta, ő ez a jó pásztor és az elveszett embereket megkeresi. Meggyógyítja, megvigasztalja, akit bántottak, azt biztatja, akit csúfoltak, azt megdicséri.

Fogalmak
Nyáj: Ha a birkák, bárányok sokan vannak együtt, azt nyájnak nevezzük. A nyáj a bárányok családja. Nagyon félénk állatok. Csak akkor nem félnek, ha többen vannak együtt. Ha közülük akárcsak egy is valamitől megijed, összeszaladnak és rémült csendben figyelnek. Mivel házi állatok, a gazda szava, jelenléte megnyugtatja őket. Van közöttük egy vezér. Általában agy anyaállat, amelyet vezérürünek neveznek. Ez az anya hallgat a gazda hívó szavára és őt követik a többiek.
(Azért ismerem őket ennyire, mert nekem is vannak saját bárányaim. Egy kis mini nyáj. Van vezérürü, kos, kisbárányok)
Karám: Körbe kerített udvar, ahol az állatokat éjszakára elszállásolták. Jézus korában nagyobb köveket egymásra raktak és magas falat építettek belőle. Bejáratot csak akkorát hagytak rajta, amekkorán az állatok egyesével befértek. A pásztor éjszaka az ajtóban keresztbe fekve őrizte a nyájat. Anélkül se ki, se be nem mehetett senki, hogy a pásztor fel ne ébredt volna.

Pásztorbot: Jézus korában a pásztorok a nyáj előtt mentek. A pásztor időnként beszélt hozzájuk, szólongatta őket. Ismerték a hangját és megnyugodtak. Néha a bottal finoman megérinttette az elöl haladók hátát. Ez is nyugtatóan hatott a nyájra. A bottal menet közben a kövek, kisebb bokrok környékét megpiszkálta, hogy ha kígyó lapul alattuk elmeneküljön és ne marja meg a bárányok lábát.
De a bot akkor is jó szolgálatot tett, ha valamelyik belecsúszott egy árokba vagy gödörbe. Ekkor a pásztor a bot kampós végét beleakasztotta a bárány bokájába és azon keresztül kihúzta. Ez nem fájt a báránynak. Ma is, ha egy bárányt a gazdája meg akar fogni, gyorsan, nehogy elszaladjon a kis huncut,
elkapja az egyik lábát és lefekteti. Így már nyugton marad.

A munkafüzet 90. oldalán az 1. feladatban rakd sorrendbe a képeket.
1.       Egy pásztornak, a nyájában 100 juha volt. Mindennap kiment velük a legelőre.
2.       Egyik napon közülük egy kíváncsi bárányka elcsatangolt.
3.       Amikor a pásztor észrevette, otthagyta a kilencvenkilencet és elment, hogy megkeresse az egy elveszettet.
4.       Megtalálta és ölébe véve hazavitte.
5.       Annyira örült, hogy áthívta szomszédait, vele együtt örüljenek
2.feladat: Vezesd a pásztort az elveszett bárányhoz. Keresd meg a három út közül azt, amelyik a bárány lába alatti kövekhez vezet. Az lesz a jó megoldás. Erős színű színessel dolgozz, mert akkor jobban látszik.

A munkafüzet 91. oldalán a 3. feladatban találsz egy olyan négyzetet, amelyben ábra helyett egy ? van.
Amelyik ábra odavaló, amellé tegyél piros színessel egy pipát.

A 4. feladatban a bárány testéből hiányoznak egyes darabok. Hogy melyek ezek? Azt a mellette lévő versikét olvasva kitalálod.
Dolgozz ügyesen, jó munkát! Edit néni
A megoldásokat a cedrusili60@gmail.com címre küldjétek. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése